Reset – 3. Energia

– Nem akarom elhinni, hogy egy hat éves gyereknek személyi igazolványt kell készíteni ahhoz, hogy beírathassam az iskolába. Most mond meg, ez mire jó?
– Hát biztos azt az életszerű és gyakori élethelyzetet szűrik ki, hogy más gyerekét íratod be a saját gyereked nevében.
– Szívatnak. Nincs elég bajunk meg feladatunk, most még egy hat éves gyereknek kell igazolvány után járni.
– Te, Gábor, tényleg ki kell mennünk a 273-ashoz? Mi ez az egész? – tért át a munkára Kocsis.
A 273-as egy vaklyuk volt. Azokat a próbafúrásokat hívták vaklyuknak, amelyek nem hozták meg a várt eredményt, a fekete aranyat, az olajt. Ezeket a területeket körbezárták, sorszámozták, iktatták és nyilvántartották. A vaklyukakkal soha nem történt semmi. A 273-as kicsit más volt. Előfordult ritkán, hogy nem olajat, hanem vizet találnak. A 273-as aktív kút volt. A termálvíz már 15 éve nagy nyomással tört fel a föld mélyéről és lassan hűlve patakként folytatta útját a Fekete-tenger felé.
– Ki. – válaszolt Gábor. – Eljutott a zöldek okoskodása a nagyfőnökhöz, ő meg tanulmányt akar látni, hogy tényleg lehetne-e erőművet építeni a gejzírre. Az egészben az a bosszantó, hogy nem mondhatod neki, hogy vegye le a polcáról a 15 éve készült esettanulmányt, abból pontos választ kap a kérdésire. De nem, most ki kell menni, fel kell mérni és tuti, hogy a tanulmányt is újra kell írni valakinek.
Az út hosszú volt, több mint kér óráig tartott, egyre alacsonyabb rendű utakon autóztak, ahogy közeledtek a forrás felé.
– Te, most komolyan, tényleg lehetne erőművet építeni erre a forrásra? – kérdezte Kocsis.
– Igen. Az egykori tanulmány szerint egy sok gigawattos atomerőművet megalázó csodát lehetne ide építeni, mi lennénk a kisizland.
– És?
– Mit és?
– És miért nem csinálták meg?
– A hivatalos álláspont szerint a bizonytalan vízmennyiségre és vízhőfokra való tekintettel nem éri meg a beruházás mértéke. Ez volt 15 éve. Azóta meg hömpölyög a forróvíz, bár csökken a hozama.
– Olajlobbi? – kérdezte Kocsis szinte hangtalanul csak szót formálva a szájával. Gábor bólintott:
– Persze.
Kocsisnak volt egy kis üldözési mániája. Kedvelte az összeesküvés elméleteket, az olaj-érdekek miatt elásott találmányok és feltalálók legendáit. Ők elég kis porszemek voltak a nagy gépezetben, hogy figyeljenek rájuk, de azért nem árt az óvatosság: hivatalos helyiségekben kerülték a témát. Ki tudja?
Gábor nem hitt az ilyen történetekben. Ő nem hitt, ő ismert pár ilyen esetet. Jóval közelebb volt a tűzhöz, mint ahogy azt Kocsis vagy bármely kollégája gondolta. Véletlen került be a bizalmi körbe. Amikor a felszínre tört a víz és lezárták a 273-ast, akkor került a Nemzeti Olajvállalthoz. Mint pályakezdő mérnök sok mérést felügyelt, ő kapta az alja munkát, állandóan terepen volt. Az akkori főnöke valamiért hamar megkedvelte és amikor a kelleténél többet ivott, akkor rendszeresen beavatta az ifjú pártfogoltját a „világ valódi működésébe”. Gábor pontosan tudta, hogy hogyan hamisították meg a jelentéseket. Azt, hogy a „legalább 150 évre elegendő tartalékok” helyére hogyan került a „bizonytalan vízhozam” kifejezés. Azt is pontosan tudta, hogy az azóta is rendszeres vízhozam mérések az állandó stabil hozam helyett hogyan mutatnak hazudott csökkenést, ő írta át a számokat. Nem látta át pontosan, hogy ki, melyik szinten, mit tud a valóságról. Egyet tudott, tartani a száját. Segített olyat hazudni, olyan élethűen, hogy még a saját vállalata is elhitte.
Jobbnak látta, hogyha Kocsisban meghagyja az összeesküvés elméletnek a lehetőségét, gyanúsabb lett volna, ha nem emleget olajlobbit ott, ahol mindenki azt sejt.
Kocsis irdatlan káromkodása zökkentette vissza a valóságba. A Kocsis csak egy gúnynév volt. Kollégája a cirkalmas káromkodásaival érdemelte ki ezt a nevet, amelyeket a legkisebb probléma esetén mantraként sorolt naponta sokszor. Kocsis belenyúlt a vízbe.
– Tényleg forró? Te, nagyonhülye! – nevetett Gábor.
– Megyünk? – kérdezte az ujját szopogatva Kocsis.
Gábor bólintott. Valójában teljesen felesleges volt kijönniük. A víz gőzölgött és folyt, ahogy eddig is. A mérőállomás továbbra is rögzítette az adatokat, amiket Gábor kapott meg elektronikusan heti rendszerességgel.
Az irodában még aznap megírta a jelentését. A gyerekinek megint jóéjt puszi nélkül kellett lefeküdniük. Elkészítette a hivatalos és a valódi jelentést. A hivatalost – az egyeztetett adatokkal – a főnöke asztalára tette, a valódit pedig a szokott helyre a második fiók aljára.
Elmúlt 10 óra amikor kocsiba ült, de még nem haza hajtott. A valódi jelentés másolatával tett egy kis kitérőt.