Tomaj

Mese Bendinek, Birka Bertoldról kivagyiságáról…

Hol volt, hol nem volt… mikor a pillanat útra kélt, s nekem adta képzeletét, kezem tollat ragadott és szavakból mesét faragott.

Látszólag szokványos reggelre ébredtek Hajnóchegy lakói… kivéve… kivéve, hogy Birka Bertold, nem rendszeres tevékenységével kezdte a napot, miszerint megszámolja a nyáját
alkotó bárányokat…
… ehelyett egyik fától a másik bokorig kergette árnyékát serényen.
Betekintett minden odúba és minden fatörzs mögé, sőt benézett még a kövek alá is.

Tükörképe hiányában, azonban csak az árnyékát lelte mindenhol. Valamit nagyon keresett, kutatott. Ezt mindenki láthatta. Szándékát nem bujtatta a bugyra mélyére, azt teljes mértékben közszemlére tette.
– Szürke vagyok! Változékony szürke. Hol magas, hol alacsony. Hol sötétebb, hol világosabb. Hol keskenyebb, s néhol vastagabb derékkal bírok. Tudtam, hogy nagyon nehéz dolog lesz ezt kideríteni. – mormogta magában.

– Egyedül erre se, sőt arra se, sohase nem jövök rá. – folytatta bizonytalankodását.
– Meg kell figyelnem, hogy a többiek mit mondanak. – ezzel került pont a gondolata végére.
Elgondolása szerint cselekedett, midőn határozása vonatkozásában sorba látogatta az erdő lakóit. Azon véleményüket kutatva, hogy milyen is ő valójában?

Nem lett okosabb, sőt!!!
A hangya szerint nagy, a medve szerint alacsony.
A csiga szerint gyors, a paripa szerint lassú mozgású.
A páva szerint csúnyácska, a vaddisznó szerint igen szép bundájú.
A bagoly szerint kicsit együgyű, de legalább nem zavarja a döntésben az a sok gondolat.
Olyat is megkérdezett volna aki szerint okos, de olyan nem akadt az útjába.

Igazából egyre jobban összezavarodott!
Milyen vagyok valójában? – továbbra is ez a kérdés bolyongott benne bizonytalanul. Ha még nem említettem volna.

Bármennyire is megpróbált koncentrálni, és újabb alanyok után kutatni az erdőben, eljött a pillanat, mikor Bertold a sok menetelésbe, figyelésbe, annyira kiszáradt, hogy csak úgy
porzott belülről, mint a vakablak… Hogy ennek nincs így értelme? Nos Bertold szerint van! Vita lezárva!

Elindult hát a patakhoz, szomját csillapítani. Midőn odaért, azon nyomban heves lefetyelésbe kezdett. Érezte, hogy teste megtelik a patak vizével, amit egy tiszta forrás táplált, már évezredek óta. A forrást, az élet vizének is nevezték az erdő lakói, hisz már
annyi mindenkit megmentett a teljes kiszáradástól.
Amint szomja csillapodni kezdett, birkánk is kezdte egyre jobban érezni magát.

Fejét a víz fölé hajtva nézte a hullámokat, amiket heves lefetyelése keltett a víz felszínén. A kép, amit magáról látott a hullámzó víz tükrében folyamatosan változott.
Idővel, mikor a hullámok teljesen elcsitultak… Csoda történt!
A hullámok nézegetése közben Bertold fejében csend lett, szép lassan a hullámokkal együtt a gondolatok is eltűntek.
S Bertold egyszer csak meglátta! A hullámok keltette torz tükörből egyszerre tiszta kép rajzolódott ki.

Megvan, megvan! – örvendezett Bertold.
Már látom milyen vagyok valójában, mármint magamhoz képest.
S már kezdett megnyugodni, hogy elméje élesen látja Önmagát.

De nem volt elég neki látni, meg is akarta érinteni azt akit látott a víztükörben. Patáját óvatosan tükörképe orrára helyezve próbálta kitapintani arcának vonásait.
Abban a pillanatban, hogy ujjhegye vizet ért, újabb hullámok keletkeztek. S tükörképe ismét valaki mássá változott. Ezzel újabb elbizonytalanodásba kergetve birkánkat.

Patája egyre mélyebbre hatolt, beljebb a víz felszínén. Mikor újabb fény gyúlt kobakjában. Arra a következtetésre jutott, hogy nem csak mások látják különbözőképp őt, de még ő is másként látja önmagát a kisimult víztükörben és másként, ha a vizet felkavarja.

Ott mélyen viszont, a vízfelszín alatt, kellemes érzések bizsergették ujja hegyét. Amiből pediglen arra következtetett, hogy minél mélyebbre hatolunk, túl tükörképünkön, ott lakhat a valóság…

Jó éjszakát gyerekek! – H.T.

Zalán

Nézőpotváltás 1.

– Te Tas, minek kell máshogy látni a dolgokat? Nem veszélyes ez?
– Dehogy, ne légy birka!
– Ne?

Nézőpontváltás 1.

Zalán

Rendszeretető

– Apa, nézd, micsoda rendszeretető!
– Etető rendszer, Kicsim.
– Hm, a rendszeretető jobb, abban benne van a szeretet.

Etetőrendszer

Zalán: “Az a rendszer, hogy etetnek, ha kevés a mag. Csak kevés madár látja, hogy a húsáért etetik vagy szeretetből. Sőt a legtöbben nem is akarják tudni, csak esznek.” – Boby Tas

Brigi: ohohoho te politizálsz?

Tomaj: Kizárt, ezen a fórumon legfeljebb a polip titkát leleplező írások jelennek meg. Állati mi?

Zalán: Ne nézz már madárnak!

Tomaj: Különben is, az ETETŐNEK semmi köze a polip titkához. Max. annyi, hogy a polipokat is etetni kell, különben elharapódzik a tengerszemlélet.

Brigi: Az baj lenne, mert a tenger szem a LÉLET tükre, jó lenne ha nem törne az éltünkre! A titok maradjon a polip titka, meg a polip titkusoké!

Tomaj: A titkok karmájához egyenes út vezet. S mi van az ajtó mögött? Valószínűleg egy tükör. Mellyel szembe kell néznie mindenkinek

Brigi: ez így igaz Herry Potter is tudja ezt már

Irén: EGYszerűségében nagyszerű RENDszer.

Brigi: rend a lelke a rendszernek, mely szerethető a rendszerető embernek. :)))

Tomaj: A szer-etet, jól LAKAT. Mégis szabad maradsz. Mert ehhez a lakathoz mindenkinek van kulcsa. Ez amolyan UNIVERZÁLIS kulcs.

Tomajné: Rend, ami szerethető

Tomaj: Rend a lelke, mind esznek

Tomaj

Bertold nÉVértékelő, beszédes

Bertoldban egyetlen kérdés merült fel, mielőtt megkezdte volna beszédét a körülötte összegyűlt tömegnek.

A következő gondolatok hagyták el hangosan Bertold kobakját. Hogy értékelhetnék én valamit? Ki vagyok én, hogy értékeljek? Na tessék, egyből, mindjárt kettő született hirtelen. Még el se kezdtem az egyikre gondolni máris kettő lett belőle. Kérdés, kérdést szül. Ahogy […]

Zalán

Nézőpont

Néha meg kell ismerned egy más nézőpontot is. Felül kell emelkedned a helyzeten, látnod kell kívülről, felülről is. Ha így megtapasztalsz valami mást, akkor meg akarod osztani másokkal. Ha sikerül akkor a mások a te másaid lesznek. Ők is ismerni fogják a nézőpontod nagyszerűségét. Ekkor jön el az idő, hogy megint más nézőpontot válasszál. […]

Zalán

Szeretetéhség

– Tas, ha valaki éhes, akkor annak szénát kell adni, de ha valaki szeretetéhes, akkor mit kell adni neki? Szeretetet? – Hát Bertold, igen, szeretetet. – Van szeretet-mező, ahol legelni lehet a szeretetet? – Hát Bertold, a Fű a testnek a tápláléka a szeretet meg a léleknek. A lélek éhes a szeretet után. – […]

Zalán

Mag

Mag

– Apa, a madár minek örülne?

– MAGNAK, Kicsim.

“Az ajándékozásnak három formáját ismerjük. Az első az anyagi segítség. A második a „dharma” átadása, a harmadik pedig védelem nyújtása félelmek elől. A dharma ajándékozása a tanítások átnyújtását jelenti más érző lényeknek. Azzal a tiszta szándékkal, hogy a javukat szolgáljuk vele.” – XIV. Dalai Láma

[…]

Tomaj

Birka Bertold karácsonyi küldetse

Hol volt, hol nem volt… mikor a pillanat útra kélt, s nekem adta képzeletét, kezem tollat ragadott és szavakból mesét faragott.

Bertold egy napsütéses éjjelen indult el egymagában egy lámpással kezében Hajnóchegyről… Hogy hová? Kevesen tudták, rajta kívül. Azért mielőtt lábalépte volna a határvonalat, határozottan utánakiáltott valaki a magasból. Oly határozottan, hogy Bertold, […]

Zalán

Hála

hála

– Apa, akkor leszünk hálásak, ha sok hálát kapunk?

– Hát Kicsim, ez úgy van, hogy akkor vagy hálás, ha gyakran adsz hálát.

“Az igazi bőség: a jelen pillanatért és a mostani élet teljességéért érzett hála.” Tolle: A most hatalma

Tomajné: és, mint tudjuk, még az ég-boltban is lehet vele […]

Zalán

Ne feszülj!

Ne feszülj!