Szeretetéhség

– Tas, ha valaki éhes, akkor annak szénát kell adni, de ha valaki szeretetéhes, akkor mit kell adni neki? Szeretetet?
– Hát Bertold, igen, szeretetet.
– Van szeretet-mező, ahol legelni lehet a szeretetet?
– Hát Bertold, a Fű a testnek a tápláléka a szeretet meg a léleknek. A lélek éhes a szeretet után.
– És hogyan kell a szeretetet adni a léleknek, Tas?
– Olyan dolgokat kell csinálni, hogy a másik érezze, hogy szereted.
– Ajándékot?
– Igen ajándékot. De nem csak a dolgok lehetnek ajándékok. Csinálhatsz olyan kis apróságokat, amiből a másik tudja, hogy szereted. Gondoskodsz róla. Megdicséred, megöleled, megsimogatod, biztatod, elismered, tiszteled.
– Aha, akkor ilyenek teremnek a szeretet-mezőn.
– Bertold, kinek van szeretetéhsége?
– Bertoldnénak.
– És honnan tudod?
– Mondta. Én azt hittem tudja, hogy szeretem.
– Valamiért elbizonytalanodott. Alaposan, mert különben biztosan nem mondta volna.
– El bizony, de miért lehet ez Tas?
– Hát Bertold, ez nem olyan dolog, amit ki lehet találni. Ez a szeretet dolog nem az ész dolga, hanem a szívé.
– Remek, így könnyebb lesz, akkor szívből kell megoldani?
– Bizony, ne gondolkozz az okokon, csak szeressed!
– Köszi Tas, akkor irány a szeretet-mező!