Tomaj

Bertold nÉVértékelő, beszédes

Bertoldban egyetlen kérdés merült fel, mielőtt megkezdte volna beszédét a körülötte összegyűlt tömegnek.

A következő gondolatok hagyták el hangosan Bertold kobakját.
Hogy értékelhetnék én valamit? Ki vagyok én, hogy értékeljek?
Na tessék, egyből, mindjárt kettő született hirtelen.
Még el se kezdtem az egyikre gondolni máris kettő lett belőle.
Kérdés, kérdést szül. Ahogy azt a kondás is tartja.

Hogy lehetnék én nÉVértékelő? Lehetetlen, különben is ki tudja fejben tartani az egész teke összes nevét. Egyáltalán, nincs is itt mindenki, akinek neve van, aki nincs itt, azoknak küldjem el levélben?!

– Bertold! Nem nÉVértékelő, csupán ÉVértékelő, és csak a tavalyi évet kell értékelni. – hangzott a segítség a tömegből.

Ja!? Így már értem, mindjárt egyszerűbb a dolgom. – nyugtatta meg magát Bertold.

Akkor mindenki figyelem!!! – kiáltotta a tömeg felé Bertold.
Szerintem mindenki nevezze saját nevén az évét, ez a legjobb nÉvértékelő a világon!!!

Én azt mondom – ez Bertold éve volt!
Tas mondja azt – ez Tas éve volt!
Benát a hegyi kutyának – Bernát éve!
És így tovább, és így tovább….
Végülis így mindenkinek megvan a saját nevén nevezett éve…
Próbáljátok ki ti is!

Igen ez a megoldás! És tegyünk így ebben az évben is, annyi változtatással, hogyismondjátok azt, hogy ez az év: idemosmindenkigondoljaasajátnevét éve!

– Bertold! Szerintem még mindig nem érted teljesen a feladatot, az évet kell értékelni, nem nevén nevezni azt! – hangzott egy bekiabálás a sorok közül.

Hát persze… Most biztos sokan azt gondoljátok rólam, hogy egy kicsit együgyű birka vagyok.
Lehet… de én ezt az EGY ügyet. Szeretetbe burkoltam. Hogy mindig, minden körülmények közepette megtaláljam.
Annyi ügyet elejtettünk már el, össze-vissza heverhetnek a hetedhét határban, déltekétől északkelettekéig egész Jemenig, ahol végleg elveszehetjük a fonalat.

Kicsit elkalandoztam… egyszóval nevezzük nevén a dolgokat.
Jelesül, most az Évet!!!
Ez az év – idemosmindenkigondoljaasajátnevét éve!

– Bertold! Szerintem LEHET hogy te még mindig nem érted! – hangzott mostmárt türelmetlenül a tömegből.

Elárulok egy titkot…
Semmi sem lehetetlen!

Jó Éjszakát! – H.T.

Nem lehet hozzászólni.