Boby Tas Birka Bertolddal beszélget – élő interjuh a FB-on
A beszélgetés apropóját a Madárhangon megjelent “Birka Bertold és a félelmetes barlang” mese adja. Bertold sikeresen lesz úrrá félelmein, eredményesen küzdi le azokat. A megélésiről, tapasztalatairól kérdez és ossza az észt Boby Tas, a bóbitások bölcse, aki már tojásnak is okos volt. A beszélgetést február 16-án 21:30-tól Te is figyelemmel kísérheted a FB-on, Te is tehetsz fel kérdéseket. Már csak fél óra, várunk!
…
Birka Bertold már a sminkben…
Boby Tas: Kicsit izgatott vagyok. Nem igazán beszélgettem még Birkával. Nézzétek el nekem a szárnyaszegettségem. Bemutatkoznék pár szóval: Boby Tas vagyok, madár a bóbitás fajból. Szeretem a hangom, a fajtársaim között bölcsnek számítok. Igazából többet én sem tudok magamról, de majd alakul. Opsz, itt az idő itt vagy Bertold?
Birka Bertold: Itt vagyok, csak sokáig tartotta dauer..
Harcsa Tomajné: késnek… pasik…
Boby Tas: Szia Bertold, jól áll, megérte várni. Mondanál pár szót magadról?
Birka Bertold: Köszönöm. Egy utamat kereső Birka vagyok, aki ki szeretne törni a nyájas hatások alól való fogságból. Bár ezt elég nehéz, hisz társaim szinte ugyan olyanok, mint én. Bár most a smink segített egy kicsit.
Harcsa Tomajné: méghogy pár…
BT: A Birkákkal kapcsolatban számos sztereotípia él, különösen nehéz lehet különbözőnek lenni a társaidtól, de gondolom nem a külsőségekben igyekszel egyedi lenni. Miben érzed magad különbözőnek a társaidtól?
Birka Bertold: Hogyne, a külső csak egy máz a vázon. A lényeg a vázon belül van. Ezen dolgot szeretném úgy megváltoztatni, hogy ne csak a céltalan legelészés legyen a Birka szerepe, hanem valami értékesebb, mint a fűrágcsálás. Ami persze nem lebecsülendő.
Harcsa Tomajné: terminátorbirka
BT: Értem. A közelmúltban tanúi lehettünk egy mesében, hogy sikeresen küzdötted le a félelmeidet. A számtalan félelmedet. Gondolom része ez a “Birka Szerep” keresésnek. Hogy emlékszel vissza arra az időre, amikor még a félelmeid rabja voltál? Illetve beszélhetünk ennek kapcsán múlt időről?
Birka Bertold: Jajj, ez félelmetes kérdés, azt hiszem még nem, de jó úton haladok. A félelem lényegét a belső egyensúly hiányában látom, ezért is másztam például a fára (egyensúlykeresés céljából) és hogy szélesebb legyen a rálátásom a dolgokra. A félelmet legyőzni jó!
BT: Szerencsésnek mondhatod magad, sokan vagyunk úgy, hogy fel sem ismerjük a félelmeinket, tudatában sem vagyunk annak. Én például úgy gondoltam , hogy nem félek semmitől, de a példádon okulva elkezdtem keresni őket, és sajnos számos félelmet sikerült felleltároznom. Ugye, ez a leküzdésük első feltétele, hogy tudjunk róla? A mesében hosszan tépelődtél a “barlangba lépésen”, vissza tudsz emlékezni a döntés megszületésére? Hogy csináltad?
Birka Bertold: Nos igen, a félelem felismerése az első, persze esetemben nem volt nehéz észrevenni, mert a szőrmém alá fészkelte be magát egyenesen a búbomba. A hosszú tépelődés nem visz semmire, ezt is megtanultam, ahogy az ki is derült a meséből. Hogy csináltam? Azonnali cselekedéshez folyamodtam…
BT: Egyszerűen elhatároztad, hogy itt és most lépned kell és léptél?
Birka Bertold: Az mellébégetés lenne részemről, ha azt mondanám, egyszerűen. Hisz a Birkaagy nem az egyszerűségre van berendezkedve (a hiedelemmel ellentétben). Azt hiszem, nem gondolkodtam egy pillanatra és jött a megvilágosodás.
BT: Nem tudom Bertold mennyire vagy olvasott a “megvilágosodás” témában, de mások egy életen át próbálják elérni, ami neked most sikerült. Sok keleti vallás, filozófia a jelenbe – térben és időben – tartja szükségesnek irányítani a figyelmünket és az elmétől elvonni az energiákat, megszüntetni az állandó gondolkodást, a múlton való rágódást és jövőn való aggódást. Tartós ez az állapot, amit elértél? Milyen félelmeid maradtak meg?
Harcsa Tomajné: Persze, az sem árt néha, ha valami félelmetesre hallgatunk. Mondjuk egy farkas is tud figyelemreméltót mondani. Vagy egy oroszlán. Netán skorpió.
Birka Bertold: Hogy tartós e? Félek nem, ahhoz sok mindennek, mindenkinek kellene változni. Szerintem…. van egy valaki (vagy valakik), aki időről időre felébreszti a félelmet, egy félelemkeltő(k)
BT: Ez egy belső hang talán? Vagy külső hatás?
Birka Bertold: Is is, van egy skorpió aki belém csípett, hogy keressem már meg azt a belső hangot. És persze a barátok és különböző betűvetők magvainak felcsipegetése is nagyban hozzájárult (hogy madaras hasonlattal éljek).
BT: Azt hiszem értem mit mondasz, de én a “félelemkeltőre” gondoltam. Mi ébreszti időről-időre a félelmeidet? Nem úgy van ez, hogy ha szembenéztél vele, ha megvannak a gyökerei, akkor nem árthatnak többet?
Birka Bertold: Hát, hogyne úgy van! De ha sokáig agyalsz a sziklafal mögött egyedül és nem rögtön cselekszel, akkor még a birkaagy is sok balgaságot el tud tárolni, amik aztán időről-időre előjönnek. És ezt kigyomlálni is több időbe telik, és persze nagyobb kitartást igényel…
BT: Gondolom nincs jobb módszer mint sorra venni az összes félelemet és egyesével leszámolni velük. Vagy esetleg elképzelhetőnek tartod, hogy fellelheted az összes félelemed gyökerét és így egyszerre szünteted meg az összeset? Állítólag minden félelmünk a halálfélelemben gyökeredzik.
Birka Bertold: Egyetértek az előttem szólóval is. Azt hallottam a minap, hogy a félelmet meg kell élni a jelenben és akkor egyszer csak ideges lesz és eltűnik, vagy valami ilyesmi…
Harcsa Tomajné: biztos pontosan így szólt az idézet, kedves Bertold? Ideges lesz és eltűnik?
Birka Bertold: Bernáttól a hegyi kutyától hallottam, ő meg Mókus Menyhérttől, ő meg a Bölcs Nyúl Frigyestől, aki olvasta valahol… Hozzám már így jutott el…
Harcsa Tomajné: ja, így már értem…
BT: Igen valahogy így. Állítólag a jelen pillanati tudatosság nem ad lehetőséget a félelem létrejöttének és eltárolódásának sem. Így kell cselekednünk, hogy a félelmek ne jöjjenek létre. A meglévő félelmek feloldására is kulcs lehet a jelen, hisz a félelmeink a múltból táplálkoznak és leggyakrabban a jövőre vonatkoznak. Bocsáss meg, de azt hinném, hogy birka ésszel ez könnyebb, mint mondjuk egy embernek megtenni. Más birka is sokat agyal?
Harcsa Tomajné: ilyen későn este biztos nem ennyit…
Birka Bertold: Egészen biztos így van ezzel más is. Bár szerintem is túlzásokba esem néhanap, mindennap, de lehet hogy minden héten, akár most is. Vagy nem? De az is lehet, hogy bizonytalan vagyok egy kicsit, ez bizonyos. De hogy keretes legyen a beszélgetés szerkezete, itt térnék vissza a belső egyensúlyra, amit az elején említettem. Amit a jelenben kell megteremteni. Szerinted másoknak erről mi a véleményük?
BT: Huh rengeteget okoskodtunk nemde? Váltsunk témát, egy kicsit könnyedebbre. Milyen a halálhoz való viszonyod? …. Bocs csak tréfáltam. Bertold szerepeltél te a “Frigyes és a birkák” című mesében? Hányszor számolhattak már meg?
Birka Bertold: ööö…. egész pontosan? Számtalanszor
Harcsa Tomajné: az 0, vagy az is egy szám? Számkivetett vagyok.
BT: Bertold, azt hiszem, már sokan várják ezen a késői órán, hogy számolhassanak veled. Köszönöm a beszélgetést. Valamit bégetnél még búcsúzásképp?
Birka Bertold: 1 birka, 2 birka, 3 birka, 4 birka…. 15 birka… 30 birka…….145 birka…. Birka Bertold…. 146 birka….
Harcsa Tomajné: úúú, pedig néha egy is sok…
BT: 145 és feldik birka? Bertold mégiscsak fél?
Birka Bertold: Ez lehetséges? Akkor várom azon emberek építő hozzászólásait is, akik szeretik a Birka “belsőségeket”.. Köszönöm a beszélgetést Tas, és jó számolást.
BT: Köszönöm még egyszer én is Bertold, félelemmentes éjszakát és nappalokat. Viszlát a következő mesében.
Harcsa Tomajné: friss idézet Laár Andrástól (most olvastam) „NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!”
BT: “Nincs az a sötétség, amit egyetlen gyertya fénye ne oszlatna el.”
Harcsa Tomajné: És akkor ugyanez a másik irányból, ha már filozofálgatunk: Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa.
BT: A sötétség nem más, mint a fény hiánya.
Harcsa Tomajné: vagy a hiány fénye
Harcsa Kati: A legkisebb gyertya is megtanít arra, hogy egy kis melegségért érdemes elégni. /ezt mire megvénülünk megtanuljuk…/
