Arra gondoltunk, lopunk egy kis tavaszt a szívekbe, ezen a borús délelőttön. És akkor most utazzunk egyet… Költő-tollal:
Napkelte…
Hajnalodik, a madarak
hangja száll a levegőben,
hangos csivitelésükkel
köszöntik a napot, mely
lassan bukkan fel,
fénye megvilágítja az
égboltot, mely
szürkületből indulva
éri el az igaz kék színét.
A füvön s fák lombjain
a harmat cseppjei játszanak
a fénnyel,
a virágok szirmaikat bontják,
utat nyitva az ébredező méheknek,
Álmos szemek találkoznak
az első sugárral, mi lassan
bekúszik minden odún
s ablakon.
Az álmunknak vége, felébredünk,
itt egy új nap s a valóság,
mely valóra válthatja minden
álmunk.
H.T.
