Megint „abban” az állapotban volt. Nem gondolt semmire. Figyelte a lélegzetvételét, ahogy az orrán keresztül eleven frissességgel áramlik a mellkasába a levegő és ahogy minden belégzéssel tágul az a furcsa érzés a szíve körül. Próbálta megfigyelni mi ez. Felhagyott azzal, hogy bármilyen más korábban tapasztalt érzéshez hasonlítsa. Nem tapasztalt még sosem ilyet. Illetve már néhányszor megélte, de az előtt nem tapasztalt még sosem ilyet, mielőtt először történt ez vele egy jó hónapja. Akkor csak rövid ideig tartott. Megijedt, nem tudta mi ez. Ezt most sem tudta, de már nem félt tőle. Mintha a megnyilvánulatlan világból megmutatkozott volna valami meg. Energia, szeretet és időnélküliség. Ezek a szavak ugrottak be, amikor utólag próbálta magyarázni az érzéseit.
– Ezt te csináltad velem? – kérdezte a masszőrt, és lassan felállt a szivacsról, ahol már pár perce pihent. A masszőr csak sejtelmesen mosolygott, ami jelenthette azt is „persze, hogy én, csak szerény vagyok mondani”, de azt is, hogy „fogalma sincs, hogy vajon mit jelent az, hogy EZT”.
Péter hamar feladta a próbálkozást, ezt most mégsem fogja kideríteni.
Rengeteget tanult a testről. Ismerte az összes emberi izmot, tudta, hogy hol erednek, hol tapadnak. Ismerte az inakat, a meridiánokat, a reflexpontokat, a nyirokrendszert, meg azt a számtalan keringő-áramló energiacsatornát, amit a keleti filozófiák és gyógymódok gurui tanítanak. Széleskörűen képzett masszőr volt. Ha sokra tartotta volna a papírokat, akkor a meghitt kis helység egy teljes falát betölthette volna vele. Sokat tanult, nagyon sokat. Aztán gyakorolt-gyakorolt és profi lett. Mindenkivel megtalálta a közös hangot. Pár mondat után kipuhatolta, hogy melyik vendége milyen hittel bír a gyógyítás terén. Pár mondat után tudta, hogy az illető hisz-e a sorsban, be tudja-e fogadni azt, hogy akár egy rándulásnak is lehet pszichés oka, vagy egyszerűen a gyógytornászi és gyógymasszőri szakzsargon fog eljutni a kezelt test tudatáig. Eredményes volt, szerették.
Aztán változott valami, még jobb lett.
Furcsa volt erre az időszakra visszaemlékezni. Mennyi ismeret birtokában volt és milyen keveset is tudott. A változás azzal kezdődött, hogy a rádióban egy lómasszőrről szóló műsort hallott. A hölgy vagyonokat érő versenylovakat gyúrt. Illetve inkább kezelt. Megnyugtatta őket, oldotta a stresszt. A legnehezebb ebben a munkában az volt, hogy nem lehetett úgy csinálni, hogy egy szikrányi feszültség is legyen a masszőrben, mert az állat ezt azonnal megérezte és így nem lehetett az épülésére végzett munka eredményes. Ekkor értett meg és kezdte el komolyan venni a legtöbb technika elsajátítása során oly sokat hangoztatott, de formaságnak vélt tézist, hogy a masszőr lelkiállapota kihat a masszírozott személyre. Látszat eredményeket lehet ugyan elérni, de a tartós gyógyulás csak egy mélyebb kapcsolat révén jöhet létre. Ez egy fontos felismerés volt ugyan, de csak az első lépés egy úton ami a teremtő erő önmagában lévő felismeréséhez és gyakorlásához vezetett. Úgy érezte, hogy isteni kegyelemben részesült, mikor birtokába került ennek a tudásnak.
Most, amikor valakihez hozzáért, – de néha már akkor is, amikor meglátta – érezte azokat az energia-blokkokat, amik a problémák jelei voltak. Sikeresen oldotta a csomókat. Megvolt továbbra is a töménytelen tudás, de a megoldást nem ez szállította, az eredményeket, a gyógyulást nem ez hozta. Elég volt szinte csak a megfelelő helyre tenni a kezét ahhoz, hogy a kívánt hatást elérje. Persze továbbra is masszírozott, továbbra is remekül puhatolta ki a vendég spirituális beállítottságát, de olyan tudás birtokába volt, ami mindezeket szinte teljesen feleslegessé tette.
Pétert már ismerte, tudta, hogy felteheti neki a kérdést:
– Azt ugye tudod, hogy csak te vagy képes magadat meggyógyítani?
Péter ezt nem értette, de azért valahol mélyen elraktározta magában ezt a mondatot. A derékfájás nyomtalanul tűnt el és teljesen biztos volt abban, hogy nem önmaga tüntette el, hanem a masszőr keze. Aztán a masszőr következő mondata kivégezte azt az időnélküliséget és jelenlét-érzést amiben az imént még oly boldogan lebegett:
– Ezt a lemezt Gábor hagyta itt neked.
