Semmi sem rossz, vagy jó, a gondolat teszi azzá. Ne ítéld el a birkát, míg nem tisztult le előtted a teljes kép…
Zalán: mindenki az igazságnak csak egy szeletét látja, nem ismerjük a teljes képet
Tomajné: vaaaaagy mindenki ismeri a teljes igazságot, csak totál máshogy éli meg
Zalán: vagy még inkább mindenki csak egy szeletét ismeri, de még ha ugyanaz a rész is van meg kettőnek, akkor totál másképp éli meg
Tomaj: legesleginkább az lehet, hogy legtöbben ismerik a szelet egy részletét, egy kicsit kevesebben a szeletet és csak páran a teljes egészet. Legalábbis azt hiszik… Mert a teljes egész akkora, mint egy bálna, és olyan hosszú a nyaka, mint egy zsiráfnak, ormánya van, szárnyfesztávolsága, mint a sasé, és kicsi nyúlfarkincája van. Na ebből ha csak egy részletet látunk, el tudunk képzelni egy noormális állatot, ugye? De ha az egészet körbejárjuk… Mindamellett felépítésének köszönhetően, nagyszerű rejtőzködő.
Zalán: „Négy vak ember szerette volna megtudni, milyen az elefánt. Megszervezték, hogy testközelben ismerhessék meg a nagy állatot. Az egyik megfogta a farkát, és felkiáltott: Hiszen az elefánt nem is olyan nagy, kicsi, vékony, mozgékony. A második az ormányát tapogatta végig. Az elefánt egy erős, izmos cső – állapította meg. A harmadik az agyarát fogta meg, így a véleménye szerint az elefánt egy komoly kardszerű hegyes, éles kemény dolog. A negyedik a lábait ölelte át. Szerinte az elefánt olyan, mint egy nagy, masszív oszlop. Később sokáig vitatkoztak azon, milyen is az elefánt. Kinek volt igaza? Senkinek és mindenkinek. Csak az elefánt lényege veszett el.” – indiai mese
Tomaj: Találkoztak volna az én állatommal
Zalán: Ja képzelem, ha már az elefántnál ölre mentek. Pedig az egy egyszerű igazság. Talán az van, ha egy kicsit több bennünk az alázat és nem ragaszkodunk a saját igazunkhoz (szeletünkhöz), akkor megkíméljük magunkat egy csomó konfliktustól.
Tomaj: Ez bizonyosan így van… persze ha igazat adok neked. De nehogy már neked legyen igazad, amikor nekem van.
Zalán: Hát most vitatkoznom kell veled. … ja nem
Tomaj: Ne idegesíccsé fel, mi az hogy nem vitatkozol?
Zalán: Jó akkor vitatkozzunk, csak ne legyél ideges, nyugodj meg.
Tomaj: Kin vezetem le így a felgyülemlett dühömet, ami persze nem kapcsolatos veled, de valakin azért le kell vezetni Vagy nem?…
Zalán: Jó, akkor csináljuk úgy, hogy én nyugtatgatlak, te meg ettől egyre idegesebb leszel. Téged végtelenül felbosszant, hogy engem nem tudsz felbosszantani.
Tomaj: Szóval direkt bosszantasz! Azzal, hogy te nem bosszansz… ezzel nem tudok mit kezdeni
Zalán: Az a csapda, hogy csak akkor tudnál felbosszantani, ha nyugodt maradsz, idegesen nem fog sikerülni. Maradj nyugodt. Viszont ha nyugodt vagy ne bosszants!
Tomaj: Akkor most nyugodtan nem bosszantalak
Zalán: Ez a teljes igazság?