“Gyakran kapaszkodunk valamiben, ami (hamis) biztonságérzetet ad, de eljön az idő, amikor Elengeded, hogy újra négy lábbal állj szabadon a talajon.” – Boby Tas
“A kötelék sosem lehet végleges megoldás. Ugyan közel tart a megszokotthoz, nem enged eltávolodni az “otthon érzéstől”, biztonságérzetet ad. Néha szükséged lehet erre. Amikor viszont felismered, hogy nincs okod a félelemre, akkor oldod a köteléket és kitárul előtted a végtelen lehetőségek világa. Isten hozott!” – Boby Tas
Marianna: Ezzel mind egyetértek, de legalább gumira “akasztottad” volna!
Madárhang: Marianna, ráéreztél a lényegre Minél messzebb vagy, annál erősebben húz vissza.
Marianna: …így viszont csak ‘ bandzsa dzsámping ‘ lett belőle!
Tomajné: És a végtelen lehetőségek világa ráadásul nem rombolja le az otthon érzését, csak tágítja a falait, nagyobbra nyitja a kapuját. A fészek ott van mindenhol. Ahogy fent, úgy lent. Mint ahogy a képen is látszik. Van fent fészek, de ha jól figyelsz, lent is láthatsz egyet. Minden ugyanaz és mégis más. Isten hozott itthon.
Zalán: Akár egy fűcsomó is lehet fészke Egyes állatoknak.
Tomajné: A fészkek építőanyaga gyakran (elszáradt) fűcsomó.
Gábor: Mindenre van valami közmondás, meg annak az ellenkezőjére is. Erre is, íme: “Járt utat a járatlanért el ne hagyd!” v.s. “Aki nem mer, nem nyer!”
Tomajné: Na, így találjon helyes irányt az ember lánya/fia…
