Tomaj

Életünk folyója

Egy kis éjszakai Költő-tollas…

Életünk folyója…

Folyó a földből fakadó keskeny patakként kezdi életét, alázuhanva. Hegynek lábához érve lendületét nyugodtabbra véve terül egyre széjjel, s egybeolvad medrével, mit hosszú évek formáltak, hol mélyre hol pedig sekélyre. Változatos keringése, lassú folyam tekintélye! Hol szelíden mossa partját, simogatva minden lankát, hol háborgó zuhatagként tör előre […]

Tomaj

Miért szeretlek?

Még egyszer szép napot mindenkinek Költő-toll: Miért szeretlek?

Mert ketten együtt a föld vagyunk, állandó körforgásban. Egyik felén a hold, a víz, a csillagok. Másikon a szél fúj s a nap ragyog. Mindkét felén hatalmas rét, várja a föld lételemét. Mert mit ér a szél víz nélkül. A magokat hiába hordja szét, ha […]

Zalán

Ki minek gondol …

“Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. […]

Tomaj

Napkelte

Arra gondoltunk, lopunk egy kis tavaszt a szívekbe, ezen a borús délelőttön. És akkor most utazzunk egyet… Költő-tollal:

Napkelte…

Hajnalodik, a madarak hangja száll a levegőben, hangos csivitelésükkel köszöntik a napot, mely lassan bukkan fel, fénye megvilágítja az égboltot, mely szürkületből indulva éri el az igaz kék színét. A füvön s fák lombjain a […]

Tomaj

Az élet

Még hogy a hímek nem költenek!?

Költő-toll: Az élet…

Csendes zivatar cseppjei verik az ütemet a fejem felett. Cserepek pergetik könnyeim, mik az égből hullnak, s végül a földé lesznek. A földből virágok kelnek, virágok melyeket könnyem táplál. Gyönyörű kert, vidám virágokkal. Kisüt a nap, a szirmok kinyílnak, s a könnyek felszáradnak. Ez a […]