Egy kis éjszakai Költő-tollas…
Életünk folyója…
Folyó a földből fakadó
keskeny patakként kezdi
életét, alázuhanva. Hegynek
lábához érve lendületét
nyugodtabbra véve terül
egyre széjjel, s egybeolvad
medrével, mit hosszú évek
formáltak, hol mélyre
hol pedig sekélyre.
Változatos keringése,
lassú folyam tekintélye!
Hol szelíden mossa partját,
simogatva minden lankát,
hol háborgó zuhatagként
tör előre s pusztít mindent
mit ér, majd medrébe visszatér,
s folytatja útját, sodrása lassul,
széle nő, deltát formálva éri el
a nagy vizet, melyben kiteljesül,
megnyugszik, s rábízza magát
a szélre.
H.T.
