Mi más lehetne így estére, mint Birkás mese…
Tomaj mese #2
Frigyes és a Birkák
A bölccsé lett Nyúl Frigyesre sokan felfigyeltek. Nem csak az északi tekén, de az egész kerek golyóbis minden szegletében és annak minden zugának legeldugottabb zegében is terjesztették szónoklatait. Földön, vízen, levegőben és a vakondokoknak köszönhetően földalatti mozgalmakban is.
Persze ez nem volt meglepő, hisz nyulunk felbuzdulva óriásivá duzzadt tudástárának kifogyhatatlanságán fennhangon hirdette azokat amerre csak járt. Az a csoda, hogy bírta szusszal.
– „Felnőtt kiegészítés:
A hírek eljutottak Lajka kutyának köszönhetően még az egérhez is a holdra. Igen egér a Holdon, nem a Marson. Történt ugyanis hogy egy kiszuperált marsjáróból eszkábált rádión keresztül elkapott adásnak köszönhetően egerünk megtudta egy dalból, hogy sajtból van a Hold, minek hallatán azonmód fogta cókmókját és a költözés mellett döntött. Azóta is keresi az előadót, hogy galaktikus levél formájában értesítse, hogy tévedett. Eljutott a hír még Mikkamakkáékhoz is, akik szóvivőjükkel csak annyit üzentek döm-dö-döm.” –
Mindennek köszönhetően Frigyesnek nem volt nehéz párra találni sem. Annyira gyorsan hogy azon pillanatban. Hamarosan be is kötötték Frigyesünk fejét, na nem úgy mintha beütötte volna, hanem házasság céljából.
Megtörtént hát Frigyesünk frigye, így ezentúl neve Frigyes Frigyes, míg arájának Frigyesné Bergengóci Borcsa lett a becsületes elnevezése. Röviden FB Borcsa.
Bernát eközben annyira unta, hogy folyton folyvást mindenhol bölcsességekbe ütközik, hogy megalapította a “Nem Figyelünk Oda Mit Mond Nyúl Frigyes Blabla Társaságot”. Rövid nevén az NFOMMNYF BT-t. Amit valljuk be nem könnyű megjegyezni, de próbálkozni azért lehet.
Nem mellesleg a füle is elkezdett nőni, és már úgy nézett ki, mint egy kiselefánt ormányzat nélkül.
Az erdei hírmondó hamarosan tele lett Frigyes fiatalkori lobogófülű rajzaival, amint épp próbálja őket kiszabadítani két szelíd- és egy vadgesztenye fa fogságából.
Az öreg bagoly is róla mesélt a kisállatoknak akik a fa alatt ülve, állva, fekve, négylábláb állva, ágról csüngve, répát rágcsálva, fejes salátát majszolva, ribizliszörpszirupot szürcsölve és még ki tudja hogyan figyelték tágra nyílt szemekkel Henrik bagoly történeteit Nyúl Frigyesről.
Frigyesünk annyira híres lett, hogy elkerülhetetlen volt, hogy valaki megkeresse őt egy megoldhatatlannak látszó problémával.
Egy szerdai nap, kedd délutánján, épp delet ütött az óra, mikor Frigyesék békés vacsorájának eszeveszett lárma vetett véget, ami a Nyúl-lak bejárati ajtaja felől hallatszott.
Majd hirtelen csend lett… Kis idő múlva halk kopogás – kopp…kopp…kopp
Frigyes nyitott ajtót és alig hitt a szemének. A bejárattól kezdve teljesen egyforma birkák sorakoztak végeláthatatlan keszekusza sokaságban, ameddig csak a szem ellátott és még egy kicsit azon túl is.
Olyan együgyű kerek szemekkel néztek a Bölcs Nyúl Frigyesre, ahogy csak a birkák tudnak.
A segítségedet kérjük ó Bölcs Frigyes, törte meg a csendet Birka Úr a csapat fő szószólója.
Nagyon nagy problémánk van. Próbáltuk megoldani, de mindig hatalmas vita kavarodott a végén és mivel egyformák vagyunk egy idő után azt sem tudtuk, hogy ki az akivel már vitatkoztunk és ki az akivel még vitatkoznunk kell.
Idefele jövet megkérdeztünk egy ormányzat nélküli furcsa elefántot is, de csak azt hajtogatta blablabla…blablabla…blablabla
A legjobb helyre jöttetek, húzta ki magát Frigyes az ajtóban, hogy még a hátsó sorokban is jól láthassák büszkeségtől duzzadó mellkasát. Hagy halljam. Mi a vita tárgya?
Azon vitatkozunk, hogy elölről-hátulra, vagy hátulról-előre és milyen sorrendben?
Ezt nem egészen értem kapkodta a fejét Frigyes, kifejtenéd bővebben Birka uraság.
Hát amikor elalvás előtt számolnak minket a gyerekek, akkor hátulról-előre menjünk, vagy elölről-hátrafelé és hogy ki legyen az első és ki az utolsó a sorban?
Ennek egy megoldása van, mondta hosszas gondolkodás után Frigyes.
Mindenkit meg kell hallgatnom egyesével, nyitva hagyom a bejárati ajtót és kinyitom a hátsó ajtót is. Nektek egy feladatotok van. Egyesével bejöttök elbégetitek a véleményeteket és kimentek a hátsó kijáraton. És a végén elmondom a véleményem.
Frigyesünk kényelmesen elhelyezkedett hintaszékében és megindult a birkasor elölről-hátulra. Frigyes pedig hogy pontos legyen a számítása és igazságos, elkezdte számolni a birkákat
1 birka… 2 birka… 3 birka… 4 birka… 5 birka… …. 10 birka……. 15 birka…….. 50 birka………..
120 birkánál már alig tudta nyitva tartani a szemét, 300-nál pedig már teljesen elveszítette a fonalat, hogy hol tartott a vélemények számolásával, annyira egyformák voltak a birkák és annyira el is álmosodott.
Megdörgölte a szemeit és odakiabált a hátsó ajtó irányába, hogy jöjjenek már hátulról-előre mert nem tudja hol tartott.
A birkák türelmesen elindultak visszafele a hátsó ajtótól a bejárati ajtó felé. Frigyes újra elkezdte számolni az immár visszafelé jövő birkasort.
1 birka… 2 birka… 3 birka… 4 birka… 5 birka… …. 10 birka… 15 birka…
Másodjára már 50 birkánál leragadtak a szemei és pár pillanat múlva már csak mély álomba szenderülve hallgatta az egyre halkuló bégetéseket…..
És ez így is maradt míg mind a 34.567 teljesen egyforma birka át nem haladt nappaliján.
Nyúl Frigyes türelmetlen patatopogásra ébredt. Birka Úr állt előtte karba tett patákkal türelmetlenül… na mit döntöttél? Mire jutottál?
Egyetlen rövid, de velős bölcsesség tudta ebben a pillanatban elhagyni Frigyesünk száját:
Ha jól számoltam, szerintem teljesen mindegy!
H.T. – Jó éjszakát gyerekek!
Kacsa illusztrált:
