Tomaj

Mikulásmese

– Apa, tényleg a Mikulás hozza az ajándékot?
– Tudod Kicsim, ez nem pont így van …

Akkor most utazzunk vissza az időben: 2013. december 5-e reggeli után, de még dél előtt van.
A helyszín, Hajnóchegy birkamezeje.

Birka Bertold épp a megszokott tevékenységével örvendeztette birkatársait.
Azaz, önfeledt számolásba kezdett, hihetetlen jókedvében.
1 birka… 2 birka… 3 birka… 239 birka és így tovább, és így tovább.

A számot tevés végeztével – ha hiszitek, ha nem – egyik pillanatból a másik pillanatba, őrült rohangálásba kezdett a birkasereg körül. Csak úgy verte a port körömszakadtából.

(négy birka hiányzott…)

Áááááá… Áááááááá… Ááááááá… – üvöltözte határozottan.
Jajajajajajjj, most mit csináljak, most mi lesz, húúúúhaa – szavai összeszedettek voltak, a hirtelen ijedsége ellenére is.
Azonnal szólnom kell Tas-nak, nagy a baj – összegezte gondolatait.

Áááááá… Áááááááá… Ááááááá… – üvöltözte, ha lehet még határozottaban.
Csináljak jajajajajajjj, most mit húúúúhaa, lesz mi most! – szavai összekeveredtek voltak az ellenére is hirtelen ijedsége.

Hol van Tas? Most hova lehetett ilyenkor repülni, reggel még olyan szárnyaszegetten üldögélt a hidegben, mint akinek sehova se, nemhogy elrepülni tovatávol! – mérgelődött.
Arra emlékszem, hogy valami végeláthatatlan listával szemezett. Hát elrepült volna egész évre bevásárolni? – morfondírozott Bertold.

Most! Pont most! Ebben a fontos pillanatban! Most, amikor kétségbeesésem határtalan méreteket öltött. Ráadásul kosarat sem vitt magával! Megint tele leszünk műgyanta szatyrokkal! Vajon a dauervizet nem felejti el? Csak fel volt írva neki. Akkora listára! – kalandozott el az igazi problémától Bertold, miszerint eltűnt négy báránya.

Miközben szeme láttára haladt el előtte értetlenkedő tekintettel, négy alulöltözött dán szarvas.
Az ujjaik meg voltak mégpedig párban. A hiány kobakjukon leledzett, szarvak hiányában.
De Bertoldnak nagyobb baja is volt annál, hogy a szarvatlanokat, felszarvazza valahogy.
Addig-addig morfondírozott, tépelődött, töprengett, latolgatott és tanakodott a birkái és Tas eltűnésén, hogy körbe-körbe járkálván, egy óvatlan pillanatban felbukott a saját szendergésében és mély álomba hanyatlott. Úgy leragadt a szeme… hogy!

Reggel, mikor kifordult álmai forgatagából, a mély alvás közepette és alkalmából az előző nap őrültségesen érthetetlen eseményei, mind kihullottak birkánk fejéből.
És ahogy azt minden reggel tette, megszokott tevékenységével örvendeztette birkatársait.
Azaz….
1 birka… 2 birka… 3 birka… 239 birka és így tovább, és így tovább. Mind megvolt.
De kb. úgy négy óra múlva…, hirtelen felfigyelt valamire.
Minden birkának és erdőlakónak a szalmágyában, odújában, fészkében és alomjában, azonosítatlan és már azonosított ajándéktárgyak leledzettek.

Hmmmmm…. vagyis, hmmmmmm… – vizsgálódott Bertold értelmes gondolatok után kutatva buksijában.
Nos, vagy fizetőssé tették az összes alvóhelyet az éjszaka, és reggelre mindenkit megbüntettek, vagy…. az is lehet, hogy ma december hatodika van – nézett fel az égre a nap tárára.
És akkor megint átaludtam azt az időszakot, amikor a Mikulás…. hmmmm… idén is az álommanók győztek. – huppant le Bertold fekhelyére szomorúan.
S szomorúsága végeláthatatlan rácsodálkozásba csapott át, midőn megpillantotta maga előtt a kis piros csomagot, mely enyhén áttetszően láttatni engedte a “Birkabodorító dauervíz” – sok szeretettel Ta… ,illetve Mikulás feliratot.

Bertold szélesre húzott mosollyal az arcán nézett fel az ágra, ahol Tas szokott üldögélni.
Ott volt, ott ült a szokott helyén és mélyen aludt.
Na szép! Ő is átaludta.- csóválta a fejét Bertold. – Ráadásul, ha jól látom be se vásárolt.
Még szerencse, hogy a Mikulás pont dauervizet hozott ajándékba

Jó ékszakát gyerekek! – H.T.

Nem lehet hozzászólni.