Mi 41? És a Deja Vu? (Mese, a születésnaposnak)
Szelidülőn nagy volt a Csend.
Hetek óta nem hallatták szavukat a Bóbitások, a bárányok is hallgattak. A sünök meg… nos ők már téli álomra szenderedtek.
Talán készülnek valamire?
Boby Tas, a bóbitások bóbitása foglalatoskodott csak szorgosan, kavicsait rendezgette éppen.
Birka Bertold jó szokása szerint számolta nyáját, ez nagyon ment neki… 39..40..41…
Ebben a másodpercben Tas rikkantása kizökkentette napi agymunkájából..
38…39…40… 41!!! Mind megvan – kiáltott fel halkan Tas.
Ebben a Csendben ez a halk rikoly is elegendő volt, hogy kizökkentse Bertoldot.
– Hol van? És mi 41? És hol is tartottam a számolásban? – bosszankodott Birka Bertold.
– A kavics – válaszolt csendben Tas.
– Aha…, most kezdhetem előröl a számolást. Ez tényleg olyan fontos? Hogy 41 kavicsod van? – kérdezte méltatlankodva Bertold.
Kicsit megbántva érezte magát, hogy megzavarta Tas a számolásban.
– Nagyon is fontos Bertold. Néha számolhatnál mást is, mint a birkákat…. Tudom, nem egyszerű több dologra figyelned.
– De most komolyan… neked nem tűnt föl mekkora Csend honol Szelidülőn? – kérdezte kicsit értetlenkedve Tas.
– Természetesen feltűnt, ne nézz birkának, kedves Tas! – háborodott fel Bertold. – Volt már ilyen máskor is, azt is tudom pontosan mikor… 2013.03.20-án! Akkor éreztem ugyanezt a feszült várakozást Szelidülő lakóiban. – Bertold büszkén nézett Tas szemébe, érezte magában a magabiztosságot.
– Látom DejaVu-d van – mosolygott Tas.
– Persze hogy van, mindig is volt! – vágta rá Bertold, mintha tudta volna mi is az…
– De mi köze ennek ehhez a feszült várakozáshoz! – nézett körbe kicsit zavartan, tekintete a Dézsavűt kereste ijedten.
– Na és mi volt azon az ominózus napon 2013.03.20-án? – érdeklődött Tas, kicsit kételkedve Bertold emlékezetében.
– Nos, figyelmet szenteltünk a Csendnek, meg elcsitult az elménk, és vártuk a pillanatot… mikor…. mikor… valamit kiabálni kellett hangosan… mit is? Nem lehet, hogy ez a Dézsavű nyomja az agyamat, ezért nem jut eszembe?
– De lehet…, lehet Bertold – mosolygott Tas.
– “Szentelj több figyelmet a csöndnek, mint a hangoknak! A külső csöndre figyelés belső csöndet teremt. Az elme ilyenkor elcsitul, s egy kapu megnyílik.” – vetette közbe halkan Boby Tas.
– Hmmm… ezt is, mintha már hallottam volna… ez a fránya Dézsavű ne lenne az agyomban, teljesen elnyomja az emlékeim – dünnyögött magában Bertold.
– Az lesz a legjobb ha CSENDBEN maradok és folytatom, akarom mondani kezdem előlről a birkák számolását.
1… 2… 3… 37…38…39…40…41… 41…… 41…….
Negyveneeeeeegy!!!!
Megvan mit kiáltottunk kórusban!!!!! Tas! Tas! Tudom már…. – örvendezett Bertold.
– Örülök, Bertold, örülök. Nos Bóbitás kórus és bóbitátlan Birkák… Te is Bertold!
Egyszerre: Boldog Születésnapot a ház Urának!!!!!
– Persze… ha ez tegnap eszembe jutott volna, akkor… akkor…
Te Tas, miért pont 41 kavicsot gyűjtöttél össze?!
Tudom, tudom… maradjak csendbe és figyeljek a belső hangra és akkor a kapu megnyílik és… és… működik!!!!!
Boldog 41. Születésnapot a Ház Urának!!! – rikoltotta újra Bertold.
